A QR-kódot minden nap beolvassák. Ismered a műszaki elvét? A QR-kódot minden nap beolvassák. Ismered a műszaki elvét?

A QR-kódot minden nap beolvassák. Ismered a műszaki elvét? A QR-kódot minden nap beolvassák. Ismeri a technikai elvét?

Bevezetés

A QR-kód mindennapi életünk nélkülözhetetlen részévé vált. Be kell szkennelni a QR-kódot bejelentkezéskor, fizetéskor és megbeszélésekre való bejelentkezéskor. Mi az elv egy ilyen széles körben használt QR-kód technológia mögött? Ez az írás elemzi a QR-kód mögött meghúzódó technikai elveket annak fejlesztése és tipikus alkalmazási forgatókönyvei alapján.

A QR-kód fejlesztésének rövid története

2.1 a vonalkód születése

Mielőtt megértjük a kétdimenziós elvét kódtechnológiát, vessünk egy pillantást annak fejlődésére. Bernard Salvo már 1948-ban végzős hallgató volt a Philadelphiai Gáztechnológiai Intézetben. Véletlenül megtudta, hogy egy helyi szupermarket tulajdonosa azt akarta, hogy a dékán segítsen megtervezni egy olyan eszközt, amely képes leolvasni a nyersanyagárakat, hogy javítsa az áruértékesítés hatékonyságát a szupermarketben. Mivel a szupermarketben a pénztárosnak minden alkalommal manuálisan kell belépnie a szerkezetbe az áru kiegyenlítésekor, a pénztáros elszámolási hatékonysága nagyon alacsony, amikor a túlórás utasforgalom eléri. De a dékán úgy gondolta, hogy ez nagyon nehéz dolog.

Bernard selver és barátja, Joseph Woodland azonban úgy gondolta, hogy ez egy hatalmas üzleti lehetőség, és úgy döntött, hogy egy kereskedelmileg életképes terméket tervez. Az ultraibolya besugárzású grafitlumineszcencia, a vakfoltrendszer és a pontvonal-szimbólumrendszer kipróbálása után az akkori technikai korlátok miatt nem terjedtek el széles körben.

Egy szempillantás alatt, az 1960-as években az erdő soha nem adott fel az arany ötlet, amely nem valósította meg a kereskedelmi alkalmazást azokban az években. Ekkor már az IBM mérnöke volt. Vállalati tartózkodása alatt folyamatosan fejtette ki elképzeléseit a vonalkód technikai megvalósításáról, munkatársai pedig folyamatosan hangsúlyozták a vonalkód kereskedelmi értékét. Ezzel párhuzamosan lézereket, számítógépeket alkalmaztak, elkészült a vonalkód implementáció technikai megalapozása. 1969 körül a Woodland részt vett az IBM által beruházott szupermarket szkenner- és címkekutató csapatban, amelynek vezetője George Laurel volt. Több évnyi gondos kutatás után az IBM végre piacra dobott egy felismerhető vonalkódot.

1974. június 26-án a világ első vonalkód-leolvasóját telepítették az ohiói Troy állambeli mocsári szupermarketbe. Az első beszkennelt tétel 10 csomag Wrigley lédús gyümölcsízű gumicukor volt, amelyet mostanra az Amerikai Történeti Múzeum gyűjtött össze. Ezután a vonalkódot széles körben használják árucikkekben, könyvekben, postai és egyéb rendszerekben, ami nagymértékben javítja az üzleti működés hatékonyságát.